Interjú Agócs Írisszel- rajzról, jógáról, szülés utáni regenerációról

640 427 anyatest projekt

Van egy interjúsorozatunk, amiben testről, testképről, edzésről, motivációról beszélgetek érdekes, izgalmas nőkkel, akik valamilyen formában kapcsolatba kerültek az Anyatest Projekttel. A második beszélgetés Agócs Írisz illusztrátorral készült, akinek a rajzait fantasztikus gyerekkönyvekből ismerhetitek, például a Maszat sorozatból. Írisz több programot is végigcsinált nálunk, a beszélgetés idején épp egy Turbó programban volt benne- miközben gőzerővel csinálta Varró Dani új verseskötetének a rajzait.

Írisz egyébként – ez nekem is újdonság volt- tulajdonképpen kollégám, hiszen részben szakmabeli! Végzett jógaoktató, ráadásul nem is egy irányzaté.

anyatestprojekt_agócs írisz_interjú_anyatest projekt

Hogy megy a Turbó?

Nehezen! Tele vagyok munkával, küzdök, mert mindig csúszásban vagyok. De állati jó a program, úgyhogy nagyon igyekszem! Annyira élvezem, amikor belekezdek végre, várom mindig a következő alkalmat. Így vagyok amúgy a jógával is.


Nekem is nemrég derült ki, hogy te végzett jógaoktató vagy, tanítottál is, sőt, rajzoltál egy jógás könyvet.


Igen, ez nem gyerekkönyv egyébként, bár sokan azt hiszik. Kifejezetten felnőtteknek készült, tulajdonképpen azért, hogy tudjanak akár otthon is gyakorolni, ha már van jógatermi rutinjuk. Én gyerekkoromban is jógáztam egy keveset, anyukám által, aztán felnőttként akkor kerültem vele ismét  kapcsolatba , amikor hirtelen nagyon sok munkám lett illusztrátorként, tulajdonképpen a görnyedés ellen meg az agyam kikapcsolására mentem el Juhász Saroltához jógázni. Barnabás, a kisfiam születése előtt sokat gyakoroltam, sokszor naponta, az utóbbi időkben astangáztam, ami egy nagyon dinamikus irányzat, de jól kisüti az agyam.  Voltak intenzív hónapok, amikor tényleg, rendszeresen, naponta, ahogy kell, -aztán mikor könyvleadás volt, akkor  nem ettem-nem ittam, nem mozogtam, csak rajzoltam. De amikor túl voltam rajta, visszatértem. Mióta gyerekem van, és mellette egy hivatásom, amiben nehezen mondok nemet mert imádom, nincs ennyi időm erre sajnos. Szeretném mielőbb újra rendszeressé tenni a jógagyakorlást. Idén már három könyvet fejeztem be, ebből kettőt a kisfiamnak, amit írtam is, rajzoltam is, most épp Varró Dani új kötetén dolgozom.


Ráadásul leköltöztél vidékre, ahol gazdálkodsz is.


Igen, pár éve leköltöztem jó messzire, Abaligetre. Kicsit kiszakadásnak is szántam akkor, még arra is gondoltam hogy abbahagyom az illusztrálást, hogy például jógát tanítsak, meg kertészkedjek. Egy volt egyetemi barátom lakott itt eredetileg, pihenni jártunk ide hozzá. De közel szerettünk volna kerülni a természethez, itt teljesen ez van, még a falutól is távol vagyunk, szomszédunk sincs. A kisfiunk másfél éves, már ide született. Vannak állataink, és néhány dolgot magunknak termelünk- ennek részben az az oka, hogy nekem veleszületetten rengeteg étel-érzékenységem van, sok mindent nem ehetek, vagy csak teljesen bio, vegyszermentes változatban. A kenyeret mi sütjük, a növényi tejeket mi készítjük- ez már rutin, de sok energia. Javarészt vegán ételeket eszem egyébként, jórészt vegyszermentesen.


És hogy lehet ennyi mindent belerakni egy napba?



Barnabás korán kell, most tavasszal egész nap kint vagyunk, a párommal felváltva dolgozunk, mind a ketten itthon. Mostanában amúgy a Turbóval kezdtem reggel 🙂 de  sok teendőt kell beszorítanunk a reggelbe, meg kell etetni az állatokat, begyújtani a kályhát a stúdióban ..szóval falusi teendők 🙂 Hamar elkezdtem dolgozni, van két sorozat ( a Maszat-könyvek és egy külföldi) amiből évente 2-2 darab készül, nem is tudtam volna leállni, szóval nagy káosz van mindig, sprintek, nagy melók, de igyekszünk szervezettebbek lenni. A mozgásra is igaz ez.
Én viszonylag későn szültem, és éreztem, hogy nagyon kell a regeneráció! Hiába jógáztam elég sokat előtte, de abba rögtön nem mertem volna visszaállni, célzott dolog kellett. Nagyon tetszik  a te regeneráló programodban, hogy személyes, annak ellenére, hogy online van.

 

Más sport esetleg?

Futni nem futok, bár lehetne, itt a táj…de félórára vagyunk a falutól, sokat gyalogolunk.
Én amúgy sprinter típus vagyok, futásban is, munkában is, ha van időm és rá tudok hangolódni, elképesztően begyorsulok.


És a jóga? Miket gyakorolsz?

Mindenféle, ashtangáztam is rendszeresen, ami alapvetően egy nagyon kemény, kihívásos, férfias jógairány, de hozzám a női jóga áll igazán közel, így én az astangát is női gyakorlássá formáltam a magam számára. Oktatóként egy csomó képzést végeztem (gerincjóga,  hathajóga, nőijóga, gyerekjóga, ashtanga ,kismamajóga) és a férjem is gerinc és hathajóga- oktatóként végzett.
Amikor leköltöztünk Abaligetre tanítottam is itt helyben. A férjemmel meg még egy barátnőnkkel hárman együtt voltunk a helyi jógaközpont 🙂 heti két órát tartottunk, adományos alapon. Ott kicsit meg is ijedtem mert az átlagember rengeteg mozgásproblémával él, szóval örültünk, ha a mozgás és főleg az ellazulás élményét megérezték, és eljutottunk odáig, hogy mindenki számára kényelmessé vált a helyes ülés és állás. Mikor kiderült, hogy érkezik a kisfiunk, akkor hagytam abba a gyakorlások vezetését.


A múltkor a kezembe került az a jógakönyv, amit rajzoltál- ebben három, otthon is végezhető sorozat van. A testek rajzolásához mennyire kellett tanulnod anatómiát?


Nagyon érdekes, hogy amikor a jógás könyvet csináltam, akkor amit én magam is gyakoroltam rendszeresen, azt könnyedén lerajzoltam, amit meg nem ismertem annyira  az nem ment, folyton újra kellett csinálni. Amit a testemmel tudok, azt az előrehajlást mondjuk, azt ceruzával is meg tudom jeleníteni.

anyatestprojekt_interjú_agócs írisz__anyatest projekt


Erről az jut eszembe, hogy a gyerekek felmérésénél, ahol idegrendszeri, koncentrációs érettséget meg fejlettséget néznek, van rajzolás is. A gyógypedegódus, aki a fiam rajzait nézte, azt mondta, hogy általában van egy jól megfigyelhető összefüggés azzal, hogy hogyan rajzol és hogyan látja a saját testét. Például, ő nem rajzolt jól sokáig, és nem is rajzolt részletes testeket, az ujjak hiányoztak. Illetve ahol valamilyen testi jelenség, például megmaradt csecsemőkori reflex volt, ami mondjuk a csípő területét érintette, az a rajzon is megjelent.


Nahát, ez nagyon érdekes. Egyébként nekem is mondta  már gyógytornász barátnőm, hogy árulkodó, hogy nem rajzolok nyakakakat a jógázó figuráknak 🙂 – a nyaktartásra a mozgásnál is figyelnem kell.
Amúgy nagy kedvencem a gyerekek rajzstílusa, és  ez a célom, hogy úgy rajzoljak, mint ők. Olyan egyértelműen, lendületesen, gondolkodás nélkül, magától értetődően. Hogy a gyermeki rajzoláshoz visszajussak.